A víz természetes módon csökkenti az éhséget, és elősegíti, hogy a szervezet az anyagcserefolyamatok közben átalakítsa az elraktározott zsírt. A kiszáradás viszont lassítja az anyagcserét, és éhezés módra kapcsolja a testünket, így az megtartja a zsírsejteket, amelyek sok nedvességet tartalmaznak. A vízivás segíti az izomtónus megtartását azzal, hogy biztosítja az izmok természetes összehúzódó képességét. Ha mozgás közben hagyjuk, hogy a szervezetünk kiszáradjon, elveszítjük az izzadás és ezzel a lehűlés képességét, így a testhőmérsékletünk veszélyesen megemelkedhet. Az aggódás és a zavarodottság érzése, a száraz bőr, a megemelkedett pulzusszám és a vérnyomás csökkenése mind a kiszáradás jele.
A kiszáradás, dehidratáció gyakran álruhában jelentkezik, fejfájásként, fáradékonyságként, és vele jár a teljesítmény romlása is. Az elégtelen folyadékfogyasztás hozzájárulhat a vesekőképződéshez, ezért is érdemes erre odafigyelnünk. Az elvesztett vízmennyiséget tehát feltétlenül pótolnunk kell, ezért naponta minimum nyolc pohár vizet, minimum 1,5 -2 litert kell elfogyasztanunk. A nem megfelelő mennyiségű folyadékbevitel jelei még a szomjúság előtt megjelennek. A szomjúságérzet sokunkban nem elég erős, így gyakran csak akkor válunk szomjassá, ha szervezetünket már a kiszáradás fenyegeti. Érdemes tehát előre kikészíteni 1-1,5 l vizet az asztalunkra, és azt poharanként elkortyolgatni, akár szomjasak vagyunk, akár nem. Fontos tehát rendszeresen inni, még akkor is, ha nem érezzük magunkat szomjasnak. Ez fokozottan igaz az idősebbek körében, akiknél a szomjúságérzés gyakran még gyengébb. Ha az egyén által kiválasztott folyadék mennyisége nem egyezik meg a szervezetbe bevitt folyadék mennyiségével, megjelenhetnek a dehidratáció jelei: szomjúságérzet, a vizelet mennyiségének csökkenése, sötét színű vizelet, megmagyarázhatatlan fáradtságérzet, fejfájás, szájszárazság, szédülés, csökkenő szellemi teljesítmény.

Dehidratáltság esetén, amikor szervezetünknek leginkább szüksége lenne folyadékra, csökkenhet a szomjúságérzetünk.

A tartósan meleg idő megnöveli a dehidratáció kockázatát, különösen az arra érzékenyebb idősek és gyermekek körében. Sajnos egyik csoport esetében sem fordítódik kellő figyelem erre, pedig a szervezet érzékenysége a külső behatásokra ezekben az életszakaszokban a legnagyobb. Az idősek és gyermekek szomjúságérzete különösen gyenge, gyakran már csak akkor jelentkezik, amikor a kiszáradás tünetei megfigyelhetőek, nyáron a szomjúságérzet jelentkezése pedig már a test vészjelzése lehet mindannyiunknál.